November 8-án az AFS Saitama körzet a diákjait alsó középiskolába vitte.
Ez az intézmény 3 évfolyamot foglal magába, 7-8-9-es diákokat tanítanak itt. Én harmadikos lettem, azaz 14-15 éves diákokkal tanultam együtt.
Reggel takarítással kezdtünk. Aki néz/nézett animét, az tudhatja, hogy ez hogy néz ki: 7-8 lány rongyot tesz le a földre, majd azzal négykézláb fut a teremben. Engem is befogtak, úgyhogy én is futottam négykézláb a teremben.
A táblára egész hamar felkerült, hogy: 'A mai nap célja: Legyünk barátok Flórával!'
Az első három órán részt vettem az osztállyal, aztán a negyedik órában a cserediákokat átvitték a hetes osztályba.
A hetes osztály tagjai mind fogyatékos diákok voltak, akiknek az iskola külön foglalkozásokat szervez. Színes papírból sniccerrel formákat vágnak ki, és azt fehér papírra ragasztva naptárt készítenek. Mi is ezzel foglalkoztunk, és meglepően nehéz volt a vonal mentén vágni, és a gyerekek mind lehagytak minket.
A negyedik óra után ebédszünet volt. Általános és alsó középiskolában a diákok és a tanárok mind menzán esznek, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint otthon. Az osztályok mind a termükben maradnak és összetolják a padokat 5-6-fős csoportokba. Minden héten egy csoport felelős az ételért. Persze úgy volt szervezve, hogy aznap az én csoportom legyen a felelős. Ezek a csoportok kötényt vesznek fel és kendővel elfedik a hajukat, és amikor megérkezik az aznapi ebéd, akkor szétosztják azt az osztálytársaik között. Az étel nem kifejezetten finom, de ehető, nem rossz és egészséges. Az étel mellé minden nap tej jár.
Miután befejeztük az evést, volt idő egy kicsit körbenézni az iskolában, úgyhogy egy osztálytársam levitt az udvarra, és aztán megmutatta a könyvtárat és a zenetermet is.
Ebéd után tesink volt, ahol két osztályt vontak össze. Eredetileg egészségtan lett volna, de a tanár azt mondta, hogy ma mivel itt van Flóra, ezért az egészségtant gyorsan lezavarjuk és aztán játszunk, úgyhogy partizánoztunk.
Levont következtetés: a partizán 70 emberrel nagyon vicces.
Az utolsó órában mindenki azt tanult, amit akart, úgyhogy én is elfoglaltam magam, és közben volt, aki odajött hozzám, és angolt magyaráztam neki.
Amikor lezártuk a napot, akkor egy ember felidézte a nap legfontosabb pontjait, egy ember pedig reflektált arról, hogy sikerült-e elérni a napi célt (igen, sikerült). Ezután én is mondtam pár szót, csináltunk közös képet az osztállyal. A legvégén a tanárúr megkérdezte, hogy hogy köszönnek el magyarul. Végül az egyszerű szia mellett döntöttem, és aznap mindenki sziával köszönt el egymástól.
Ezután szakkörre mentünk. Én természettudomány szakkörre mentem, de nem nagyon tudtam bekapcsolódni, mert épp egy előadásra készültek, aztán pedig a korábbi kutatásaikat mutatták meg nekem.
5-kor vége lett a szakkörnek, és elindultunk hazafelé. Az AFS-től kaptunk fejenként 1-1 500 yenes mekis kupont, úgyhogy közösen vacsiztunk a többi cserediákkal, és utána hazamentünk.
Összegzésként, az alsó középiskolások vidámak, gondtalanok és nyitottak. Amint tudják, hogy nincs nyelvi gát közöttünk, azonnal jönnek beszélgetni, kérdeznek és csicseregnek, és hihetetlen sok energiájuk van.
On the 8th of November, AFS Saitama chapter took us exchange students to a junior high school. This type of school teaches students of grades 7, 8 and 9, which means all students are aged 12-15.
I got to be a third year student, which means I spent the day studying with 14-15 year old pupils.
We started the day with cleaning. Those who have seen anime might have seen this form of cleaning the classroom: 7-8 students get a piece of cloth, they line up, get on all fours and run around the classroom to clean up. I got on all fours too.
On the board, someone wrote 'the goal of today: let's be friends with Flora!'
I attended the first 3 lessons with the class, then in the 4th period, all exchange students were taken to class 7. The students of class 7 are handicapped in a way, and the school is organising extra classes for them. They are cutting out different shapes with a cutter out of coloured paper, and put it on white paper to make a calendar. We did the same and it was surprisingly difficult, all of the kids were faster than us.
The lunch break was after the 4th period. In Japan, all students and teachers eat the food that they get in the school. They arrange the tables into groups of 5 or 6. One of the groups is responsible for distributing the food. They wear aprons and bandanas during the process. That day, my team was responsible, and I helped to distribute the rice between my classmates. The food is not necessarily tasty, but definitely not bad and healthy. As a drink, everyone gets milk.
After lunch, we had time to go around the school, so my classmate took me to the playground, the library and the music room.
The fifth period was P.E. It was supposed to be healthcare class where we learn about our health, but the teacher was like 'Since Flora is here, we will finish healthcare fast and we'll play', so we did that.
Conclusion: playing dodge-ball with 70 people is extremely funny.
In the last period, everyone studied what they wanted, so I also studied and I helped my classmates with English.
At the end of the day, someone summarised the most memorable points, and someone reflected on the daily goal (we accomplished it). Then I said a few words. Finally the teacher asked me how to say goodbye in Hungarian, and that day, everyone said goodbye in Hungarian.
Then, we went on to club activities. I went to the science club, but I couldn't really join because they were getting ready for a presentation. Then I watched their previous presentations too.
Clubs ended at 5pm, and we started to go home. We got 500 yen coupons from AFS so we had dinner and then we went home.
In conclusion, Japanese junior high school students are open and cheerful. As soon as they know that there is no language barrier, they are really easy to talk to and they ask questions and speak a lot, and they have a lot of energy.
