Tény: a takarítás összehozza az embereket // Fact: Cleaning brings people together

Mindenekelőtt szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyire ritkán posztolok. Lehet zaklatni facebookon, hogy mikor jön a következő poszt, vagy ha bárkinek van ötlete/kívánsága, hogy miről szeretne olvasni, akkor azokat is szívesen fogadom. Ha összejön pár kérdés, akkor azokat ki tudom posztolni egy Q/A posztban is, úgyhogy nyugodtan kérdezzetek bármit :)

És ezzel be is lépek az igazi posztba, ami az iskolai takarításról szól. Valószínűleg sokan tudjátok, mert ilyen érdekes tényként elég sokat emlegetik, hogy a japán iskolákban nincsenek takarítók. Az órák előtt vagy után a diákok együtt takarítanak a tanárokkal. Kitakarítják a termet, folyosókat, lépcsőket és a WC-t is. Én januárban takarítós vagyok, és WC-t takarítok. Van olyan nap, amikor WC-t pucolok, van, amikor söprök, van, amikor a tükröt takarítom.
Alapból nagyon jó dolognak tartom a takarítók hiányát. A diákok nem csak megtanulnak takarítani, de megtanulnak figyelni a környezetükre. Az órai szemetüket nem csak egyszerűen lesöprik a földre, hanem az óra végén elviszik a kukába. Nem mondom, hogy olyan tisztaság van, hogy végig merném nyalni a földet, mert azért naponta így is eléggé osszekoszolódik minden (napi takarítás mellett rájön az ember, hogy egy nap alatt mennyi kosz termelődik egy iskolában - nem kevés), de azért úgy gondolom, hogy nagyobb a tisztaság, mint a magyar iskolákban.
A takarítás a következőképpen zajlik: jön a felügyeletes tanár (általában az osztályfőnök, de a mosdókban van, hogy más tanár felügyel), aki kiosztja a feladatokat. A mosdóban ez általában WC, söprés, külső tükör, belső tükör; a tantermekben pedig belső söprés, a folyosó söprése, táblatörlés és a tanári katedra felmosása. Amit nagyon hamar észrevettem, hogy a táblatörlés itt teljesen más, mint otthon. A szivacsok kemények, és van egy ilyen kis szerkezet, ami leszívja róluk a krétaport. Ezekkel a szivacsokkal víz nélkül is teljesen tisztára lehet törölni a táblát.
Miután a csoport befejezte a takarítást, a tanár ellenőrzi, hogy jól végezték-e a feladatukat, meghajolnak, és ezzel vége.
Ezen a héten nincs iskola, mert felvételi vizsgák vannak. Hétfőn nagytakarítás volt. A szokásos csapattal tisztára nyaltuk a mosdót (olyan helyeken is, ahol nem lehet látni, úgyhogy tényleg nagyon tiszta lett). Azután pedig segítettem ablakot mosni a teremben. Az osztályfőnököm nagyon megörült, hogy segítek, és miután elkezdtem ablakot pucolni, sokan jöttek utánam, hogy ők is segítenek.
Mint kiderült a japán iskolákban egy bizonyos módon mossák már évek óta az ablakokat: először letakarítják őket nedves ronggyal, aztán a vizet újságpapírral törlik le. Nem tudom, hogy kinek jutott ez eszébe.
Nagyon nehéz, de működik. Ha az ember ráérez a megfelelő technikára, akkor tisztára lehet mosni az ablakokat mindenféle szer nélkül - viszont még egyszer hozzá kell tenni, hogy nehéz, és nagyon könnyen csak még jobban összekoszolja így az ember az ablakokat.
Persze a takarítás egy olyan idő (főleg a mostani), amikor szabadon beszélgethetsz bárkivel. És valószínűleg beszélni is fogsz bárkivel, aki melletted van, mert megjegyzed, hogy van valami kosz, amit sehogy sem tudsz letörölni, és a másik visszaszól, hogy na igen, ez mennyire nehéz, és bumm, már beszélgettek is. Szóval el is értem a poszt címéhez: A takarítás összehozza az embereket.
Lezárásként megint leírom, hogy szerintem nagyon jó ötlet, hogy a diákok maguk takarítják a teret, ahol minden nap léteznek. Sok fontos dolgot megtanulnak, amit később hasznosítani tudnak majd, és egyértelműnek veszik, hogy vigyázzanak a közvetlen környezetükre.

First of all, I would like to say sorry for posting so rarely. You can always harrass me on Facebook about the new posts, or if you have ideas or questions, send them to me. If I get many questions, I will upload them in a Q/A post, so send those messages without hesitation :)

And now, I'll enter the real post, which is about cleaning in school. Many of you might now as a fun fact that in Japan, there are no janitors in schools. The students and the teachers clean the schools together before or after the lessons. They clean the classrooms, the corridors, the stairs and the bathrooms. In January, I have to do cleaning too, so everyday I help cleaning the girls' bathroom on our floor. There are somedays when I clean the toilets, there are some when I sweep the floor and there are some when I clean the mirrors.
I think the absence of janitors is a really good thing. The students not only learn the way of cleaning, but they also learn to take care of their surroundings. If they have any trash on the lessons, they don't just drop it on the floor but they wait until the end of the period to throw it away. I'm not saying that the tidyness is so perfect that I would lick the ground (by the end of the day, it's pretty unclean again - but just by cleaning everyday, one realises how much dirt springs up in a school in just one day - a lot), but the schools are definitely cleaner than those in Hungary.
This is the way of cleaning: a teacher comes to assign the jobs of each member that day. In the bathroom, it's usually the toilets, sweeping, inner mirror, outer mirror. In the classrooms, it's sweeping inside the room and in the corridors, cleaning the board and mopping the teacher's cathedra. One thing I noticed very early, is that cleaning the boards is a lot different than in Hungary. The sponges are pretty hard, and there is a small machine that sucks the dirt off from them. So by wiping the board and sucking the dirt off, the board can be cleaned without going to the bathroom to wash the sponge every time. After the cleaning is done, the teacher checks the work and they end the cleaning with a bow.
This week there is no school because of the entrance exam. On Monday, we held a big cleaning. First, I cleaned the toilet with my usual team, and then I helped cleaning the windows. My teacher seemed really glad that I helped, and after I volunteered, many people joined me.
Apparently, there is a Japanese way of cleaning the windows. After having them wiped with a wet rag, they wipe it with newspapers. I don't know who had this idea.
It's very difficult, but it works. If one finds the right technique, it's possible to clean without any chemical cleaner. But as I said it's extremely difficult, and it's easy to just make the windows even dirtier than they were before.
Of course cleaning (especially now) is a really good chance to speak with people. And you will speak with people. You'll complain about a dirt that is not falling, and they will answer something like yeah I know this is difficult and bang now you're talking. So I reached my blog post title: Cleaning brings people together.
In conclusion, again, I really like that the students clean the space in which they exist every day. They learn a lot of things which will serve them in the future and it's obvious of them that they have to take care of their surroundings.